Egy igen szeles, és melegnek legkevésbé sem mondható nyári napon felkerekedtünk, és itt hagytuk a nagy Budapestet, hogy vonattal lemenjünk Siófokra, meghallgatni élőben az egyik legismertebb és valószínűleg legelismertebb magyar énekesnőt, Rúzsa Magdit. A hatalmas szél ellenére a Plázs színpada előtt már igen korán nagy tömeg gyűlt össze, és türelmetlenül várták a koncertet.
Az időjárás senkit nem tartott otthon, sokan már rutinosan készültek az estére plédekkel, kabátokkal, zárt cipővel. Most a naplementében nem lehetett ugyan gyönyörködni, de aki időben érkezett, és úgy döntött, hogy sétál még a parton egy kicsit, az a szürkületben megcsodálhatta a vízparton elhelyezett, a szivárvány összes színében vibráló és villogó óriáskereket. A víz hullámai gyönyörűek voltak, ahogyan a parthoz értek, ennél szebb éjszakát kevésszer éltem meg a Balatonon.
A koncert egy kicsivel hamarabb kezdődött a tervezettnél, mivel a Hooligans is fellépett később, a korábban elmaradt fellépés miatt. Rúzsa Magdi hangja betöltötte a teret, az emberek vele együtt énekelték a sorokat.
Sokan elsírták magukat egy-egy ismerős dallam hallatán, és senkinek nem kerülte el a figyelmét az, hogy Magdi nem csupán szórakoztatni jött Siófokra, hanem valami igazi értéket szeretett volna átadni. A legnépszerűbb rádióbarát slágereken kívül olyan dalok is elhangzottak, mint a Presser Gábor által írt és megálmodott „Egyszer”, és a Földes László (HOBO) által írt, és Madarász Gábor által megzenésített „Bolondok hajója”. Utóbbi személyes kedvencem, végtelenül okos, mélyreható és feledhetetlen szövege miatt. Madarász Gábor egyébként gitárjátékával csak tovább emelte az este színvonalát.
„Mindig csak játssz, sose dolgozz,
Ha boldog lehetsz, ne gondolkozz!
Sose várd meg azt, hogy megunjanak!
Magad írd mindig a dalaidat...”
(Földes László: részlet a Bolondok hajója c. dalból)
Rúzsa Magdi az estét népzenével zárta, ami ugyanolyan népszerűnek bizonyult, mint az ismertebb dalok. Emellett a koncert végén a hátizsákommal, azzal a bölcsességgel indultam útnak, hogy
„A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg, nem is őrizni, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”
(Sebő Ferenc)