Miután eldöntöttem, hogy lenézek Balatonboglárra, a pontosan 40. Szüreti fesztiválra, gondosan szemügyre vettem a programot, és egy elég erősnek mondható pénteki nap mellett döntöttem. A programok már dél után kezdődnek, de a számomra kívánatosabb koncertek az éjfélhez közeledve dübörögnek. Pénteken a Blahalouisiana-Péterfy Bori & Love Band duó parádésnak ígérkezett, úgyhogy gondoltam, let’s go.

kép forrása: balatonboglar.hu

Valamilyen oknál fogva aztán a Balaton felett, (csak a Balaton felett!) kialakult egy elég töménynek mondható zivatarzóna, de inkább nevezzük tartós esőnek. A szél nem fújt, a tó meg nem szippantotta el a csúnya felhőket, úgyhogy ázott a vidék. Egyébként az utóbbi évekhez hasonlatosan ez az időistenségnek nevezett valaki mindig a hétvégéket szemeli ki a ruhamosáshoz. Aztán közbejött egy tapolcai kitérő, így a 17.31-es, közvetlen, de még a 17.58-as, Balatonszentgyörgyön átszállós vonatról is lecsúsztam. Mondjuk, mielőtt elindultam Tapolcára (durván 4 körül) Keszthelyen még valamennyire esett, és épp vonult Boglár felé a front. Szakadó esőben nem akartam dagonyázni, így nem is siettem el az utat. Aztán Tapolcáról visszajövet hirtelen kiderült, bökdösött a meleg, az Időkép.hu radarján kiradírozták a kék-zöldes foltot, én meg pofoztam magam, hogy miért nem siettem. Na, mindegy, volt még egy 19.57-es, ugyancsak átszállós piroska, amire végre be tudtam szerezni a jegyet. Aztán kisétáltam a peronra, és villogva jelezte az ultramodern, digitális tábla, hogy húsz percet késik a vonatom. Gondoltam, hogy anemjóját, csak magamban, vigécebben kifejezve, mert így csúszom a csatlakozást is. Megkérdeztem egy kedves jegyellenőr nénit, aki tudomásomra hozta, hogy „Hát, elvileg, meg kéne várnia a másik vonatnak a csatlakozást…” Na, ebben a mondatban aztán annyi volt a feltételes, hogy nem játszhattam orosz rulettet, így szépen visszabandukoltam a kasszás konténerhez, hogy kérem vissza a jegyek árát. Még a 20%-os kezelési költséget sem számították fel a visszatérítésnél a késés miatt, úgyhogy, ha valaki hasonló esetbe keveredik, kéretik reklamálni, mert a monitoron száz féle opció közül választhat a ticketasszony, és minden második költségmentes. Nálam ez pontosan 165 Ft-ot kóstált volna, nem egy nagy összeg, nyilván, de elvek, meg ilyenek…

kép forrása: google.hu

Ezek után visszabandukoltam a part felé, ahol gyűrűzött a tömeg, gondoltam a fiatalok a 21.00-kor esedékes Wellhellora, az idősebb korosztály meg a már javában zenélő Ghymes koncertre vágtázik. Kicsit belehallgattam a Ghymesbe, mielőtt elindultam volna Viviera felé, mert az idő még csak a fél 9-et kerülgette. Keszthelyen egyébként a Szent István ünnepe elnevezésű rendezvény keretein belül az úgynevezett Zenepavilonnak titulált színpadon (közvetlenül a Városi Strand főbejárata mellett) különböző, jól csengő előadók mutatják meg, hogyan is kell zenét eladni a népnek.

^{_{kép forrása: eloben.hu}}

Augusztus 20-án, egy ilyen férfias ünnepen, a városvezetés inkább a nőkre koncentrál, úgyhogy javaslom a férjuraknak, hogy jól szorítsák meg a nyaraló sarkában elhelyezkedő fotel karfáját, mert irdatlanul nagy meggyőzés-áradat zúdul majd feléjük, hogy részt vegyenek kedvesükkel a 19.00-kor kezdődő Détár Enikő, majd rögvest utána színpadra libbenő Gergely Róbert koncerten. Vasárnap aztán ismét a fiataloké a terep egy Animal Cannibals-Kelemen Kabátban páros vezényletével. Reméljük az idő is kegyes lesz a feltörekvő ugrabugráló nemzedékhez.

Na, a kis kitérő után aztán hátrasétáltam, megváltottam a karszalagot, sorban állás nélkül, ami a meglepetés erejével hatott. A #elnökiügy 2500 Ft-ot rabolt a zsebemből, durván ennyiért mehetünk a Budapest Parkban is a hazai, könnyűzenei élet zászlóvivőit meghallgatni. Azt az információt kaptam, hogy 3000 jegyet eladtak elővételben, ehhez képest viszont nem volt akkora tömeg. Gyorsan odaosontam 512-be, hogy megvegyem a szorongatni való fröccsömet, amikor is kiszúrtam pár ismerőst, akikhez kérdés nélkül csatlakoztam. Jól csúsztak a fröccsök, Fluorék hangját viszont nem hallottuk. Már 21.20-ra járt, de gondoltam, Rihanna után szabadon a fél órás csúszás lesz az új mainstream. Lassan megközelítettük Vivierat, ahol pontban fél 10-kor színpadra léptek a srácok, aztán elkezdték a koncit. A Gyere és táncolj után aztán szép lassan legurították szinte minden számukat, még a Diaz közreműködésével létrejött dalokat is, mint pl. a Hello lányok, vagy a Fluorral induló és a Redbull Pilvaker oltalmában álló Pató Pál Úrat. A produkciót, hát persze, hogy az Apu, vedd meg c. már-már hungarikummal zárták, amit nyilván a legőrültebben fogadott a közönség. Egyébként az embereket kicsit megszeppentnek éreztem, olyan érzés volt bennem, hogy a színpad előtt őrjöngő keménymagon kívül még nem hitték, fogták, emésztették meg a jelenlévők, hogy a Wellhello van a színpadon. Nem volt nagy tömeg, amit nem is bántam, egy kis kígyómozgással, vagy oldalbetöréssel simán megbonthattuk a tömeget, és a káosz közepébe csöppenhettünk.

kép forrása: strandfesztival.com

A koncert után is természetesen folytatódott a buli, mi gyorsan kiiszkoltunk a Pavilonsor elején delegáló Csaba borozóhoz, hogy jutányos áron jó fröccsöket ihassunk, plusz megkóstoljam a számomra eddig ismeretlen Ágyas Törköly Rosé pálinkát, így nagybetűkkel, ami után én is nagynak érezhettem magam, meg elnöknek, hogy hajnalig pöröghessek. A jövő héten induló Strand Fesztivál előtt ez bemelegítésnek tökéletes volt, a Wellhellot ott fel kell majd adnom Caro Emerald miatt, de Borira biztosan odaérek.

Szerző: Meszlényi Márk | Éjjel-Nappal Balaton