Úgy gondoltuk, hogy az előrejelzések szerinti egész napos nagy melegre való tekintettel a reggeli, délelőtti órákat választjuk a kirándulásra amikor még kibírható a hőség. A körülbelül egy órás autóutat követően mikor megláttuk az útmenti táblán a Kapolcs feliratot nagyon megörültünk, hiszen már napokkal előtte izgatottan vártuk, hogy vajon milyen élményekben lesz majd itt részünk. Az ismerőseim körében is rengetegen jártak már a rendezvényen az előző években és jórészt pozitív tapasztalatokkal tértek haza.
Szerencsénk volt, mert ahogy beértünk Kapolcsra szinte egyből találtunk parkolási lehetőséget egy háznál, ahol ezer forintért tudtunk (hozzáteszem kényelmes körülmények között) parkolni. Annyi volt a “házmester” kikötése, hogy érjünk vissza este kilencig, mert akkor lesz a kapuzárás. Ezután gyalog vitt tovább az utunk és lefelé haladva számos kis udvarba benéztünk. Hol mesebeli, hol történelmi, hol pedig modern kori hangulatban fogadták az árusok az érdeklődőket.
Nem véletlenül mondják, hogy a Művészetek Völgye szinte az összes létező célcsoportot meg tudja szólítani, hiszen itt a családosoktól elkezdve a klasszikus értelemben vett fesztiválozókon át a romantikára vágyók és a nyugdíjas korúak is megtalálhatták a kedvükre valót. Ha valahol, akkor itt valóban mindent meg lehetett kapni, amit az ember csak szeretne. Ékszerek, ruhák, bőr termékek, kovácsoltvas, kerámia, porcelán, agyagedények, fonott kosarak, páratlan szépségű festmények, kertbe is felhasználható díszek, és még sok minden más. A bio termékek sokasága mellett természetesen “nem bio” ételek és italok is szerepeltek a kínálatban.
Ha Kapolcsról van szó, akkor egy rendkívül turista-centrikus település jut az eszembe. Az emberek kedvesek, előzékenyek és a manapság ritka tulajdonságok egyikét is véltem felfedezni az ottaniakban, a türelmességet.
Kapolcson nekem a következők tetszettek a leginkább:
A Manóvilág, ahol többek között Bubutimár Éva keramikus mesevilágát és a Manóműhely idei alkotásait csodálhattuk meg.
A Paloznaki Képíró Műhely bámulatos részletességgel készített olajfestményei elkápráztattak minket.
Végül de nem utolsó sorban egy érdekes látványosságot is felfedeztünk, mégpedig a két ház közötti szűk sikátorban felakasztott kis színes gömböcskéket, melyek alatt mindenki szívesen fotózkodott, beleértve minket is.
Különösen tetszett a vasárnap délelőtt fellépő néptáncosok látványos és egyben szívmelengető produkciója.
Jó volt egy kicsit részese lenni ennek a mesebeli, ám mégiscsak komoly művészeti értékekkel bíró világnak.
Most pedig beszéljenek helyettem a képek, melyekkel remélem kicsit még közelebb érzitek majd magatokhoz a kapolcsi Művészetek Völgyét.
Szerző: Sipos Zsuzsanna | Éjjel-Nappal Balaton
