kép forrása: keszthelyinyar.hu
Idén is megrendezésre kerül a keszthelyi Festetics-kastély parkjában július 28. és augusztus 12. között az évek múltával már-már egyre inkább megkívánt nyári játék. Idén a Ma este megbukunk című komédiát viszi színre a pesti Centrál Színház, pontosan tíz alkalommal, esténként 20.30-as kezdéssel.
kép forrása: keszthelyinyar.hu
Másodmagammal én is ellátogattam a pénteki előadásra, és a végén szerény személyemet is megtapsoltam, hogy vettem jegyet. A darab tulajdonképpen egy színházi előadás paródiája, a színtársulat pedig balekok gyülekezete. A színmű központi témája egy gyilkosság különös esete, amit a személyzet, a rokoni kör, egy nyomozó (és a beugró színházi kellékesek) próbálnak felgöngyölíteni.
kép forrása: keszthelyinyar.hu
Nem is szeretnék ennél mélyebben a részletekbe kotorászni, elég annyi, hogy 95 percig mosolyoghatunk, meg röhögcsélhetünk a vérbe fecskendezett angol humoron. (A darab egyébként Londonban született.) Apropó vér. Készüljünk fel egy olyan szúnyoghadseregre, ami legádázabb rémálmainkban kerget minket, és mindig a nyomunkban van. Az előadás végére úgy néztem ki, mint egy bárányhimlős, ez némiképp bomlasztotta bennem a frissen szerzett élményeket. Igaz, hogy az utolsó sor szélén ültünk – mert túl későn fanyalodtam jegyvásárlásra –, de nagyon úgy tűnt, hogy beljebb, vagy valójában bárhol is legyen az ember, a természet áldozatát játssza. Viszont egy-két jelenlévő olyan harcban állt a vérszívókkal, hogy teátrális játékuk nyugodtan helyet kaphat majd egy megszületni készülő darabban. Egy jó adag szúnyogriasztóban fürdés némi ellenszer lehet, esetleg egy szkafander, de ebben a melegben nem ajánlott.
forrás: youtube | Centrál Színház
A második felvonást már nem bírtam ülve nézni, kis naivan oldalra álltam, de nem sok haszna volt. Viszont egy picit jobban láttam, ezért megérte. Mivel a nézőtér székei egy szinten helyezkednek el, benne van a pakliban, hogy korlátozva lesz a kilátás. Ha egy termetesebb ember ül elénk, lehet, picit hajlonganunk kell, de ez nem mérvadó. Ha egy ilyen darabot látunk, simán csak viseljük el.
Bevallom az elején picit féltem, Janicsek Péter konferansziéja számomra néhol erőltetettnek hatott, de ez a félsz aztán a tulajdonképpeni cselekmény indultával aztán semmivé foszlott. A színészek végig fent tudják tartani a nézők lelkesedését, és az arcon „vigyorviselés” képességét. A szünetet picit indokolatlannak éreztem, a sztori ugyanott folytatódik, annyi különbséggel, hogy a második rész előtt is meghallgatjuk pár szóra Janicsek színművész (aki egyébként a nyomozót játssza) hóbortos bocsánatkérését a darab látott hiányosságai miatt. De mindegy, szünet van, a büfében fogyasztani kell, a wc-re el kell menni, és legalább egy cigi erejéig mellőzhetjük a szúnyogokat.
Amikor aztán kiderülnek a turpisságok, a sorozatos visszatapsok után még senki ne meneküljön, mert egy igazán kedves gesztusban lehet részünk. A színpadtól nem messze, a tóparton felgyújtanak egy lámpát, a színészek odaszöknek köré, Cserna Antal kezébe veszi a gitárt, és egy hamisítatlan Neoton minikoncertet hallhatunk a szereplőgárdától. Hogy miért Neoton, az majd a darabból kiderül.
Egy szó, mint száz, a mű legalább egy megtekintés erejéig érdemes, minden hátráltató tényező ellenére is. A Centrál Színház most sem adta lejjebb, plusz egy ilyen festői környezet, pedig csak megsokszorozza az élményt. Akiknek még nincs jegyük, iparkodjanak, mert nagyon gyorsan fogynak a helyek. Jó szórakozást!
Szerző: Meszlényi Márk | Éjjel-Nappal Balaton
