Kicsit iszogat, kicsit sétafikál, nézelődik, belehallgat ebbe-abba, megfogdos ezt-azt, aztán csak úgy örül annak, hogy éppen ott van, ahol. Gondoltam, miért ne harapnék bele én is ebbe a szülinapi tortába, amint elkészül.

Autóval érkezve tovább ne legyenek fenntartásai annak, aki a majdani parkolóhelyek miatt szívná a fogát, mint én. Aztán nem sokkal később megnyugszom, mert amint beérünk Kapolcsra (Tapolca felől), rögtön az evangélikus templom előtt balra fordulva egy nagy P betű jelzi, hogy arra bizony lesz majd helyünk. Aztán tényleg így lett, ugyanis fel a dombnak, még a Panoráma színpad előtt egy fehérre meszelt ház kertjében parádés placc kínálkozik. Az ára: 500 Ft/nap. Egyébként sok más helyen egy ezres a napi autóráhagyás a házigazdákra, de lényeg a lényeg, ennél lehetne sokkal rosszabb is, ezt az összeget igenis áldozzuk rá az ittlétre. Lefelé bandukolva elhaladunk a Kapolcsi Hobo Klub mellett, ami megbújik a fák között, és rettentő hangulatos, de… erről majd picit később.

A templomhoz leérve forduljunk el balra, és a szemközti Rubicon sátor mellett pedig érdemes elevickélni a lugasba. Nemcsak azért mert forróság van, hanem mert nagyon úgy fest, ott fut össze az esetleg vásárlásra hajlandók részére kifeszített sok-sok szál. A hídon menetelve már elénk tárul a kézműves paradicsom. Képek, köcsögök, szélcsengők, minden házi, minden autentik. Színkavalkád. A hídról letérve a vásársorra, rögtön teletömhetjük magunkat a száz pörkölt közül az éppen számunkra leggusztusosabbal. Persze más ételek közül is választhat az, aki a fröccs mellé valami könnyebbre vágyik.

A fesztivál területére nem kötelező napijegyet venni, csak annak, akinek határozott céljai vannak, és szinte követeli magának a nagyon közeli élményt. Persze nem árt, ha van rajtunk szalag, így minden olyan félelmet leépíthetünk, ami a korlátokba ütközésre irányul. Egyébként a hangulat enélkül is adott, és csak arra vár, hogy átérezzék. A nagy „freedom-feeling” átérzése közepette szembeszökő lehet a közbiztonságra ügyelő autók cikázása, amikből élesen pásztázzák a terepet a rendőrurak és megbírságolják azt, aki nagyon csúnya helyen parkol. Ezért újfent javaslom a P betűnél parkolást, elvégre minden harmadik háznál akad.

kép forrása: muveszetekvolgye.hu

18 órakor indult egy zenés versimpró a Kaláka Versudvarban Szabó T. Annával, Lackfi Jánossal és a Kaláka együttessel. A versudvar bejáratánál javasolt egy jó hideg olasz hosszúlépés elfogyasztása. Roppant oldott volt a hangulat, Kosztolányi: Akarsz-e játszani? megzenésített verse után egy kérdezz-felelek játék kezdődött. A költők idegen műveket olvastak fel, a közönség pedig találgatott a költő nevére, hovatartozására vonatkozólag. Még a félidő előtt le kellett lépnem, hogy szemügyre vegyek egy mobilvécét, és átcsusszanjak Hobo: Hármasoltár előadására.

kép forrása: muveszetekvolgye.hu

A műsor kiírt kezdése előtt Hobo gyakorolta a majdan előadni kívánt anyagot, és próbálták a zenei aláfestést. Már ide érdemes megérkezni, egészen interaktív jelleget ölt ez az elő-előadás. Földes László mögött egyébként a három nagy: József Attila, Vlagyimir Viszockij és Jim Morrison plakátja hirdeti, hogy nemsokára valaki megszólaltatja őket. Úgy tűnt minden rendben kezdetét veheti, amikor fentről, a Panoráma Színpadról elkezdett a versváró közönségre hullani Bocskor Bíborkáék koncertkészülődése. Hobo erre szóvá tette, hogy így nem lehet normálisan előadni, amivel teljes mértékben egyetértettek az ott tartózkodók, de nyilván műsort is akartak. Felvetődött a cserék lehetősége, következő előadások, helyváltoztatás, az ötödölés végül odáig vezetett, hogy Hobo beült a nézők közé, és elcseverészgetett. Már épp kezdett volna robbanni néhány jelenlévő dühbombája az elmaradt performance miatt, amikor is síri csend lett. A hangbeállás szünetelt, a Magashegyi levegőt vett a koncertig. Hobo aztán felpattant sötétkék ingjében, a színpadra lépett és a következőt mondta: „Én élet-halálra játszom, ami máshol, kint van, leszarom, elkezdem a műsort!” Hip-hip hurrá! Igaz, hogy fél órás csúszással kezdődött a műsor, de a hozzá hű lojalitással, és odaadással úgy elröppentette azt az egy órát, hogy a fenti koncert hangjai szinte át sem szökhettek a fákon. Mindössze József Attila: Levegőt! című versét kellett kihagynia. A műsort, a Hetedikkel, a közönséggel közösen zárta. Mindenki át tudott annyira szellemülni, hogy valamilyen szinten kizárja a nagyszínpad felőli hangokat, de az ügyben mindenképp lépni kell, mert ez nem mehet az előadások rovására. A csúszás miatt végül a Magashegyi Underground-ról le kellett tennem (néhány elkapott dallam kivételével), persze nem is nagyon bántam, de majd máskor, más helyen.

kép forrása: muveszetekvolgye.hu

A 30Y-ra viszont nagyon is időben érkeztem, úgyhogy bőven volt időm sorba állni a hűvös fröcsiért (egy hosszú 400 Ft környékén mozog), akár többször is. Egy jó harminc perces beállás után (ami persze jellemző a banda akkurátus hozzáállására, de így imádjuk őket) következett egy hamisítatlan csapatás, amit a visszataps után a jó öreg Sötét vannal zártak. Zoliék zenéltek, és volt is kedvük zenélni, éppúgy, mint az utánuk következő Ivan & The Parazol-nak, akik simán faragtak akkora közönséget, mint a megelőző zenekar, ráadásul kötelességüknek érezték kegyeletük leróni, a nemrég elhunyt, már a mennyei szférában zakatoló Somló Tamás előtt. Respect! Aki a koncertek után még egy kis szeletelésre vágyik, bepöröghet a Panoráma Színpadtól lefelé jövet egy kis hacacáréra.

kép forrása: muveszetekvolgye.hu

Ha minden nap nem is, de az elkövetkező napok nagy része hasonló színvonalon fog legurulni, akkor pacsi annak, aki átélheti. Ja, és ráadásul az eső is csak akkor kezdett rá, amikor lelőttek már minden bulit.

Én még biztos jövök.

Szerző: Meszlényi Márk | Éjjel-Nappal Balaton